Ősz Titanilla

floral-decor

Gyerekkoromtól fogva szerettem táncolni. Évekig néptáncoltam, amiben nem csak a mozgást imádtam, hanem a közösséget is. Aztán a pörgős élet, főiskola, munka miatt ezt az örömteli mozgásformát jegeltem. Maradtak a bulik, táncos fitness órák, egyéb eseti táncórák, ahol a testemet ily módon mozgathattam meg.  

2013-ban egy céges karácsonyi műsorhoz való készülődés, táncpróbák alatt feléledt bennem valami… Felébredt az eddig szunnyadó tánc iránti szenvedélyem. Imádtam a próbákat, és elhatároztam, hogy keresek valami lehetőséget a táncra. Hip-hop-ot, vagy valami olyat, ami vagány, dinamikus.
Ekkoriban már az önismeret is szerves része volt az életemnek, több képzésre, eseményre jártam, s tartottam attól, hogy nem lesz mindegyikre időm: táncra is, önismereti foglalkozásokra, tanfolyamokra is.

Épp ez idő alatt indult egy új foglalkozás az Aranyholdban, Gyimesi Kriszta hívta fel rá a figyelmem. Elég fura neve volt (LEMangURIA), és kicsit tartottam tőle, hogy nagyon „felhőtánc” lesz, s akkoriban nem erre vágytam. Mivel Kriszta szerint mai, modern zenékre (is) táncolnak, végül elmerészkedtem egy foglalkozásra…

Azóta is járok.

Egymásra találtunk.

A tánc és én. A LEMangURIA és én. A testem és én. Önmagam és én. Önmagam.

Egy foglalkozás, amiben benne volt minden, amit kerestem: a tánc, az önismeret, a közösség, a számomra tetsző és változatos zenék, testtudatosság, technika, kreativitás, improvizáció, szabadság és megújulás. Minden foglalkozás más volt, én végre találtam valamit, amit nem untam meg! Sőt, egyre nagyobb tér nyílt ki, egyre nagyobb és nagyobb lehetőséget érzékeltem benne.

Közben megváltozott a testemmel a kapcsolatom, a világgal való kapcsolatom.
Csodálója vagyok a testeknek, hogy mennyire intelligensek, mennyi információ van bennük, mennyire kommunikálnak, mennyi mindenre képesek, amire nem is gondolnánk, s milyen csodálatos a nyelvük: a mozdulatokon keresztül mesélnek. S ha engedünk neki teret, sosem hitt módon szabadulnak fel a mozdulatok, s ezzel analógiában a táncos az életében is kinyílik.

A táncon, mozgáson, testmunkán keresztül történő önismereti út, képességfejlesztés nagy előnye, hogy tapasztalati, élmény alapú. Nem az elme tornája, hanem a valódi tapasztalat színtere. S amit megtapasztalunk, megélünk, az a mienk.

2015-ben elvégeztem a foglalkozásvezetői képzést, s magam is tartok foglalkozásokat. Most végzem a 2. szintű képzést, amivel várhatóan 2018 tavaszától egész napos workshopokat is tarthatok.

Táncos és foglalkozásvezető utam során számos csodával találkoztam: gyógyulásokkal, kinyílásokkal, életek változásával, nevetéssel, könnyekkel, ölelésekkel, játékkal, s az Élet ezerszínű megnyilvánulásával.

Köszönet Semsei Angelikának, hogy 17 éve életre hívta ezt a csodát, amit LEMangURIA-nak hívnak. Köszönet Laky Dórinak és Szemes Peti tanítótársaimnak, akik kinyitották ezt az ajtót számomra. Krisztának, hogy felhívta a figyelmem az ajtóra. S mindenkinek, aki az úton velem táncolt és táncol!

Ősz Titanilla

LEMangURIA szabadtánc foglalkozásvezető

Gyerekkoromtól fogva szerettem táncolni. Évekig néptáncoltam, amiben nem csak a mozgást imádtam, hanem a közösséget is.