DR. TÓTH-SOMA LÁSZLÓ
(Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest 1067 Andrássy út 53.) 
Kapcsolat: info@nilamani.hu

A csakrák, ahogy már korábban említettük olyan energiatölcsérek, amelyek a környezetből pránát juttatnak be a testbe. Ezek az energiaközpontok komolyan befolyásolják a szervezet működését, mert a finom fizikai test mindegyik rétegében megtalálható a kivetülésük. A durva fizikai testben pedig a csakráknak megfelelő helyen egy-egy szimpatikus ideggóc és egy belső-elválasztású mirigy is található. Így természetesen a csakrák működését a szervezetünk hormonháztartásával is kapcsolatba hozzák.

A csakrák kiegyensúlyozott működése nagyon fontos az egészséges test- és elmeműködéshez. Ennek fenntartása a csakrák tisztításával és energetizálásával történhet. A csakrák tisztítását közvetlenül tudatos, mentális folyamatokkal vagy pedig a jóga egyes részeinek megfelelő gyakorlásával végezhetjük. A jóga gyakorlásában a pránájáma légzőgyakorlatok, az ászanák, és a mantrák egyaránt hozzájárulnak a megfelelő csakraműködés megőrzéséhez, illetve helyreállításához.

A tradicionális jógairodalom a csakrákat olyan lótuszvirághoz hasonlítja, amelyek mindegyike különböző számú sziromlevéllel rendelkezik. A gyökércsakra négy-, a szexcsakra hat-, a köldökcsakra tíz-, a szívcsakra tizenkettő-, a torokcsakra tizenhat-, a homlokcsakra kettő-, a koronacsakra pedig ezerszirmú. Az így ábrázolt lótuszvirágon helyezkedik el az adott csakrát irányító félisten.[1]

Minden egyes csakrát egy adott metafizikai elem (föld, víz, tűz, levegő, éter és a finom fizikai elemek, mint az elme, értelem és hamis egó) ural, s ez jellemzően megnyilvánul az adott csakra által szabályozott pszichikai és testi funkciók természetében is. Az egyes csakrák működésének harmonizálását többek között ezen elemek mantramagjának hangos vagy elmebeli ismétlésével, valamint szimbólumainak vizualizációjával lehet elősegíteni. A csakrák jellemző színeinek és a megfelelő köveknek a használata is elősegítheti ezt a folyamatot.

A Múládhára csakra (Gyökércsakra) a végbélnyílás és a nemi szervek között, a gáton, a szusumná alsó végénél lefelé nyílik. Funkciója szerint a létfenntartás, az életösztön és a védekezés pszichikai folyamataival áll kapcsolatban. Így annak nem megfelelő működése esetén az ember fő mentális problémája az elveszettség, a talajnélküliség érzése lesz, amelyből depresszió, kiégettség, motiválatlanság, az utazástól való rettegés s néha paranoia alakulhat ki. Az ember kisebbrendűségtől szenvedve és a kudarctól rettegve maximalistává, a tökéletességre egészségtelenül törekvővé válhat. Ezzel ellentétben a megfelelően működő gyökércsakra egészséges biztonságérzetet, megfelelő önértékelést és elégedettséget eredményez.

A látható anyagi test szintjén az izom- és a csontrendszer, a fogak, a szaglószervünk, a körmök, a vér, a vastagbél, a végbél, a végbélnyílás és a sejtfelépítés tartozik hozzá. Ebből következően a nem megfelelő csakraműködés esetén pl. fogínygyulladás, gerincpanaszok, hátfájás, isiász, tartáshibák, reuma, izomgörcsök, hasmenés vagy éppen székrekedés, aranyér, bélgyulladás, veseproblémák, magas és alacsony vérnyomás jelentkezhet.

A gyökércsakra szimbóluma a négyszirmú lótusz, benne található az e csakrát uraló földelem jelképe (a négyzet) és a mantramagja (lam).

A Szvadisthána csakra (Szexcsakra) két hüvelykkel a köldök alatt, a nemi szervek fölött helyezkedik el. Pszichikai szinten a szexuális késztetésekért, a családi kapcsolatokért és az alacsonyabbrendű érzelmekért (mint például a kéj, düh, félelem, agresszió) felelős. A látható anyagi test szintjén a nemi szervek, a prosztata, a húgyhólyag, a húgyvezeték, a vesék és a vékonybél működéséért, valamint a vér, a nyirok, az emésztőnedvek, a sperma és a nemi szervek váladékaiért és működéséért felelős.

Ennek megfelelően hibás működése esetén mentális szinten étvágytalanság és egyéb étkezési zavarok (ezek a gyökércsakrához is kapcsolható rendellenességek), kapcsolati problémák, valamint a kreativitás gátjai jelentkezhetnek.

A látható fizikai test szintjén bélgörcsök, felfúvódás, gyomornyálkahártya-gyulladás, gombás fertőzések, hajproblémák, hereproblémák, hólyaggyulladás, impotencia, méhmióma és egyéb méhproblémák, mellrendellenességek, menstruációs problémák, petefészekciszta (be nem gyógyult érzelmi sérülések esetén), prosztatapanaszok stb. léphetnek fel a szexcsakra felborult működése esetén.

A szexcsakra szimbóluma a hatszirmú lótusz, benne található az e csakrát uraló vízelem jelképe (a kör, holdsarlóval) és a mantramagja (vam).

A Manipúra csakra (Köldökcsakra) a gyomor, illetve a Napfonat magasságában helyezkedik el. Pszichikai funkciója szerint a személyes hatalomvágy, a társadalmi pozíció, a karrier, a mások fölötti uralkodási vágy, az aggodalmak, a félelmek és az egoizmus stb. érzéseinek kezelése a feladata.

Nem megfelelő működése esetén mentális szinten dühkitörések, harag, hatalmi visszaélések, uralkodási vágy, hisztéria, kisebbségi érzés, mazochizmus, szadizmus és extrém szégyenlősség léphet fel.

Az anyagi test szintjén a derék, a hasüreg, az emésztőrendszer, a lép, máj, epehólyag, hasnyálmirigy, gyomor, rekeszizom, vegetatív idegrendszer megfelelő működéséért felelős. Így a csakra hibás működésekor cukorbetegség, emésztési problémák, epepanaszok, táplálkozási zavarok („nyugtató evés”), gyomorégés, gyomorfekély, elhízás (a hasi tájékon), májbetegségek, rekeszizom-problémák és szemproblémák léphetnek fel. Ez utóbbi a homlokcsakra hibás működéséhez is köthető.

A köldökcsakra szimbóluma a tízszirmú lótusz, benne található az e csakrát uraló tűzelem jelképe (a háromszög) és a mantramagja (ram).

Az Anáhata csakra (Szívcsakra) a szív felett, a mellkas közepén található. A szeretet, az érzelmek másokkal való megosztása, az önzetlenség, a megbocsátás, megnyílás, a részvét és a gondoskodás pszichikai funkciójáért felelős. Ez a csakra összekötő hidat képez az alsó három és a felső három, vagyis a fizikai és a szellemi síkok között, s ezért nagyon fontos szerepet tölt be. A jóga ősi szanszkrit szövegei leírják, hogy a lélek, az eredeti önvalónk a szívben helyezkedik el, s itt a finom és a durva fizikai test összes rétege körülötte koncentrálódik. Az alsó három csakra a gondolkodás (napfonati), az érzés (nemi) és az akarat (gyökér) funkcióit nyilvánítja meg, míg a felső három ezek szellemi síkon történő megjelenését, a tudatosságot (korona), az intuíciót (homlok) és a parancsot (torok).

A látható anyagi test szintjén a szív, a tüdő, a mellkas, a vérkeringés, a hát csigolyái és a bőr, illetve a kezek működését szabályozza. E csakra hibás működése eredményeként jelentkeznek mentális hátterű betegségek, az allergia, a csalánkiütés, az ekcéma, a szénanátha, az autoimmun betegségek, immungyengeség, a rák minden fajtája, illetve a különféle szívpanaszok.

A szívcsakra szimbóluma a tizenkétszirmú lótusz, benne található az e csakrát uraló levegőelem jelképe (a hexagram, két háromszögből álló hatágú forma) és a mantramagja (yam).

A Visuddha csakra (Torokcsakra) a torok tövében a pajzsmirigy felett található. Pszichikai feladata a kommunikáció, az információcsere, a tanulás, a hallás utáni megértés, az önkifejezés, a kreativitás, az alkalmazkodás és az önuralom. Hibás működése esetén olyan mentális szintű problémák jelentkezhetnek, mint a gondolatok kifejezésére való képtelenség, új helyzetektől és körülményektől való idegenkedés, zavaros és kusza gondolatok stb.

A látható test szintjén a torokcsakra a száj, a nyelv, a fogak, a torok, a gégefő, a hangszálak, a nyelőcső, a hörgők, a nyirokrendszer, a tüdő és az állkapocs működését szabályozza. A nem megfelelő működése asztmát, bronchitiszt, fülproblémákat (pl. fülcsengés), köhögést, légzési nehézségeket, mandulagyulladást, gyakori megfázást, nyakfájdalmakat, nyelvproblémákat, rekedtséget, szájszagot, torokfájást és tüdőproblémákat okozhat.

A torokcsakra szimbóluma a tizenhatszirmú lótusz, benne található az e csakrát uraló éterelem jelképe (a félhold) és a mantramagja (ham).

Az Adzsnyá csakra (Homlokcsakra) a homlok közepén helyezkedik el. Szerepe az ösztönök, az intuíció, az értelem, a bizalom, a tisztánlátás és a harmadik szem szabályozásában van. E csakra felelős a valódi énünk megfelelő érzékeléséért. A hamis egó (ahankára) letisztulása után az intelligencia (buddhi) és az elme (manas) szintjén örök transzcendentális lényekként szemlélhetjük magunkat. A fizikai szervek szintjén az arc, az orr, a fül, a homlok, a koponyaalap, a kisagy, a nyúltagy, a központi idegrendszer, a szemek és a homlok működéséért felelős. A homlokcsakra működésének zavarára a fejfájás, a különböző látászavarok (ez a köldökcsakrával is kapcsolatban áll), mint például a távollátás, a rövidlátás, a kötőhártyagyulladás, a kancsalság, a torzult látás, a zöld hályog stb., a migrén, a nátha és a melléküreg-problémák a leginkább visszavezethető betegségek.

A homlokcsakra szimbóluma a kétszirmú lótusz, benne található az om mantramag, mint meditációs tárgy és hangzó. Ezt a csakrát a három finom fizikai elem (az elme, az intelligencia és a hamis egó) uralja.

A Szahaszrára csakra (Koronacsakra) a fejtető legmagasabban elhelyezkedő pontján található mélyedésből (brahma-randhra) kiindulva felfelé nyílik. Pszichikai szinten az önuralom, az elmélyülés, a transzcendencia, az önmegvalósítás és a tudat funkcióiért felelős. Azok, akik tudatosan vagy öntudatlanul elzárják magukat az élet magasabbrendű céljainak megismerésétől, a transzcendencia utáni kutatástól, gyakran tapasztalhatják a koronacsakra rendellenes működésének enyhébb vagy komolyabb jeleit (pszichózis, személyiségzavar). A konkrét betegségek közül az Alzheimer kórt, dementiát (elmegyengeség, különösen az időskori elbutulás formájában), az epilepsziát, a skizofréniát, valamint a depressziót és az öngyilkossági kísérletet kell megemlítenünk. A koronacsakra a legtöbb embernél nyugalmi állapotban van. Az emberek többsége az anyagi világhoz kötött feladatokkal van elfoglalva, s önmagára is ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban gondol. Önazonosítása csupán a testre és annak igényeire épül. Nem nehéz megérteni, hogy ennek következménye általában a három alsó csakra (múládhára-, szvadisthána és manipúra csakrák) túlzott működése lesz, s ezzel együtt jelennek meg azok a kedvezőtlen pszichikai és testi rendellenességek, amelyeket a korábbiakban már felsoroltunk. A lelki élet, a meditáció aktivizálja a koronacsakrát. Kapcsolatot teremt a transzcendentális világgal, megnyitva ezzel a gyakorló jógi előtt az élet tökéletessége felé vezető utat.

A látható anyagi test szintjén a koronacsakra a koponya, az agykéreg és a nagyagy működését koordinálja. Működésének zavara esetén Parkinson-kór léphet fel. Ennek a betegségnek a kialakulása a teljesen alulműködő koronacsakrához fűződik.

A koronacsakrát tekintik a transzcendens felé vezető tudati kapunak. Amikor a jógi megérti, hogy ő az anyagi elemek alkotta durva látható testen és a mentális testen is túl létezik, akkor megértheti saját maga transzcendens természetét és Istennel való kapcsolatát. Csak a szahaszrára csakra szintjén lévő tudat képes ennek megértésére. E csakrához természetesen nem rendelnek hozzá semmilyen anyagi mantramagot, viszont a mantra-meditációról szóló negyedik fejezetben tárgyalt három transzcendentális mantra alkalmas a harmonizálására. A koronacsakra szimbóluma az ezerszirmú lótusz.

A Kundalíni-jóga

A prána áramlásának szabályozása és a fent említett csakrákról való meditáció többek között az úgynevezett Kundalíni energia (egy alvó kígyóhoz hasonlatosan összetekeredett mozdulatlan kozmikus energia) felemelését is szolgálja. Ez a Kundalíni-sakti (amely a hétköznapi, anyagi mámorba belefeledkezett emberek esetében a Múládhára, azaz a gyökércsakra területén, szunnyadó állapotban van) a Szusumna nádiban indul el felfelé, útba ejtve az asztráltest hét energiaközpontját, a csakrákat. Amikor a jógi ezt a Kundalíni energiát a legfelső, ún. Szahaszrára csakrába tudja vezetni, akkor képes lesz felülemelkedni az anyagi, testi felfogáson, s képes lesz a testtől függetlenül szemlélni saját magát. Ez valójában nem más, mint az anyagi tudat tisztításának és felemelésének mechanikus folyamata, amely a lelki tudat küszöbének elérését eredményezi. Az indiai tantrikus jógahagyományokban a kundalíni energia csakráról csakrára való felemelését Kundalíni-jógának nevezik.

A Kundalíni energia felemelésének módszere jógatípustól függően más és más lehet. Amíg például ez a Rádzsa-jóga (vagy a Hatha-jóga), illetve a különböző tantrikus irányzatok esetében mechanikusan történik az ászanák, a légzőgyakorlatok és a csakrákról szóló finom fizikai szintű meditáció segítségével, addig a bhakti-jógában mindez a tudati és lelki fejlődés automatikus (lásd a bhakti-jóga kilenc folyamatát).

A Bhagavad-gítá kijelentése szerint (Bg.10.9) a bhakti-jógát gyakorlók a Legfelsőbb Személy megismerésének útján, az Ő szolgálatával és Szent Neveinek éneklésével (mantra-meditáció) automatikusan megszabadulnak az anyagi tudatszintektől, s teljes transzcendentális szintet elérve lelki boldogságot tapasztalnak. Ez a végső célja a Kundalíni-sakti mechanikus felemelkedésének is, csak sokkal hosszabb és rögösebb úton. A bhakti-jógik tudatukat és életüket teljesen a Legfelsőbb Úrról szóló gondolatokban (meditáció) és az ő szolgálatában (széva) merítik el. Ez az Isten iránti odaadó, szeretetteljes szolgálat tökéletes irányítást nyújt a Kundalíni-saktinak, és ráadásul az anyagi szennyeződésektől való teljes tudati megtisztulás az eredménye. Amikor ez bekövetkezik, a jógi képessé válik meg nem szűnő lelki boldogságot tapasztalni – elégedettséget és transzcendentális örömöt érez.

A Gítában Krisna, miután kifejtette és elmagyarázta Ardzsúnának a legfontosabb jógafolyamatokat és irányzatokat, konklúzióként kijelenti: „Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a jógában, s minden jógi közül ő a legkiválóbb. Ez az Én véleményem.“ (Bg.6.47)

Bármely hiteles jógairányzatot követ is valaki, ahhoz, hogy tényleges, a lelki sík felé tartó tudati fejlődést érjen el –, szabályoznia kell az érzékeit a jama és nijama elvei szerint (lásd részletesen az ötödik fejezetben). Ezek az alapelvek segítik a gyakorlót abban, hogy az érzékeit és az elméjét befelé fordítsa, s hogy ennek következtében megtapasztalhassa a belső béke és lelki elégedettség érzését. A testet öltött, s ezért anyagi feltételekhez kötött élőlények erős hajlammal rendelkeznek arra, hogy az érzékszerveken keresztül felfogható külső világ tapasztalatain és történéseitől függjenek. Ennek eredménye az elme intenzív zavartsága, izgatottsága és az erős testtudat, amely komoly akadály a lelki ösvényen. Még a finom fizikai, ezoterikus kapcsolatok is akadályt jelenthetnek, ha az ember idővel nem lép túl rajtuk.

A szexuális tevékenység szabályozott kontrollja különösen fontos ezen az úton, függetlenül attól, hogy mely jógairányzatot követi valaki. A korunkban egyre jobban elterjedő és egyre népszerűbb szexuál-jógának, erotikus jógának, vagy éppen „tantra-jógának” nevezett modern folyamatok rendkívül messze esnek ezektől az alapelvektől, s mint ilyenek, nem alkalmasak a jóga hiteles lelki céljainak elérésére. A jógahagyományok ugyan beszélnek a szexuális energia átalakításának és szublimálásának tamaszikus és radzsaszikus útjairól is,[2] s ezzel kapcsolatban bizonyos tantrikus gyakorlatokat is előírtak a régi korok akkor még képesített jógija számára. Azonban ezeket a gyakorlatokat több évtized cölibátusnak kellett megelőznie ahhoz, hogy valakit ne az anyagi világba húzzanak le, hanem felemeljék a lelki megértés irányába. Általános felfogás az, hogy ez az út a mai kor embere számára nem járható.

A prána szabályozásának megértésével kapcsolatban fontos tudni, hogy az életlevegő nem azonos az élet forrásával. Ezoterikus iskolák gyakran összetévesztik a pránát a lelki energiával, vagy legalábbis az önvaló részének tekintik azt. A jóga szentírásai azonban elmondják, hogy a prána egy anyagi energia, amely a testet élteti, s amelyet a lélek tart működésben. A lélek anyagi burkának a része, s mint ilyen, ideiglenes és múlandó. Erre utal a Srímad Bhágavatam (7.2.44.) következő kijelentése: „A testben a legfontosabb szubsztancia az életlevegő (prána), de az, aki hall és az, aki beszél, nem ez az életlevegő. De még a lélek, aki túl van ezen az életlevegőn, sem képes cselekedni, mert a valódi irányító a Felsőlélek, együttműködésben az egyéni lélekkel. A test működését irányító Felsőlélek különbözik a testtől és az életerőtől.” Ez a jóga végkövetkeztetése a prána mibenlétéről.