A forrás: Jóga-szútra
 
atha yógánusászanam

Most következzék a jóga tanításainak előző korok hagyományai alapján történő magyarázata.

Jóga-szútra I.1.

Patanydzsali által rendszerezett és összefoglalt filozófia, illetve a gyakorlati útmutatások már évszázadokkal korábban is léteztek a védikus jóga-tradíciókban, s útmutatásként, követendő tanításokként jelen voltak valamennyi, önmegvalósításra vágyó szent életében. Ma már senki sem vitatja, hogy a Jógaszútra a jógahagyomány legfontosabb elemeinek és gyakorlatainak olyan mesteri módon bemutatott tömör összefoglalása, amelyeknek eredetét könnyűszerrel vissza lehet vezetni a puránákon és upanisadokon keresztül egészen a Védákig.

Yoga-sutra
 
Jógaszútra tulajdonképpen egy gyakorlati kézikönyv, amelyet már ősidők óta a rádzsajóga kinyilatkozásának tartanak, s amelyet az idők folyamán szent magyarázók fejlesztettek tovább, bontottak ki a szentírások és saját tapasztalataik fényében. Így született meg Vjásza (4-5. század) Jóga-bhásja című magyarázata, Vácsaspati Misra (9. század) ez utóbbihoz fűzött szómagyarázata Tattvavaisáradí címmel, Bhodzsarádzsa (11. század eleje) Rádzsámártanda című magyarázata, valamint Rámánanda Szaraszvatí (16. század) Maniprabhámagyarázata és Vidzsnyábhiksu (15-16. század) jegyzete, amely a Jógavártika címet viseli.
 
Patanydzsali Jóga-szútrája univerzális alkotásnak számít, hiszen az önmegvalósítás különböző aspektusait foglalja magába, miközben a szánkhja filozófia egyetemes metafizikai téziseit egyesíti a Bhagavadgítában részletesen feltárt bhakti, vagyis a személyes Isten (Ísvara) előtti meghódolás folyamatával.[1]
 
Természetesen a különböző irányzatok képviselői mást és mást emelnek ki a Jóga-szútrából, nagyobb jelentőséget tulajdonítva egyik tanításának, mint a másiknak. Meg kell értenünk azonban, hogy a Patanydzsali aforizmáit tanulmányozó bármely iskolához tartozó embernek lehetősége nyílik arra, hogy megtisztítsa az életét és a gondolatait, hogy eltökéltebbé váljon a transzcendens kutatásában és végezetül, hogy közelebb kerüljön Istenhez, saját forrásához, aki Patanydzsali szerint az élőlény anyagvilágból való felszabadulásának a kulcsa.
 
Maga a mű négy fejezetből áll. Az első fejezet az úgynevezett Szamádhipáda, amely a koncentrációról és a lelki elmerülésről szól. Ez a fejezet gyakorlatilag bemutatja a jóga teljes folyamatát, felvillantva a jógi által elérendő végcélt is. A második fejezet, a Szádhanapáda a jóga-folyamat konkrét, rendszeresen végzendő lelki gyakorlatairól (szádhana) beszél. A gyakorlatokban technikai és tisztán transzcendens, lelki elemek is helyet kapnak. Patanydzsali e fejezetben fejti ki a krijájóga és az astángajóga folyamatait, különös hangsúlyt helyezve a lelki életet gyakorlók életében követendő szabályokra. A harmadik fejezetben, amely aVibhútipáda címet viseli, a jóga megfelelő gyakorlása során esetlegesen jelentkező különleges képességekről hallhatunk. A negyedik fejezet, vagyis a Kaivaljapáda pedig a végső felszabadulásról (az anyagi világtól való teljes elkülönülésről) szól.

Jóga-szútra mindenekelőtt az elméleti „felderítőutak” korlátain túlmutatva gyakorlati segítséget is nyújt a lelki és szellemi szabadság utáni kutatásban. Ugyanakkor ez az alkotás is – mint minden misztikus tudományág, amely túlhalad az érzéki tapasztalat ingoványos határain – minden egyes mondatánál újra meg újra megerősíti kapcsolatát azzal a létfontosságú kérdéssel, amely létezésünk egyetemes értelmét kutatja, és egyben a világi kötelékek és az illúzió alóli felszabadulást keresi. A Jóga-szútra felhívás az önuralom módszeres elérésére, amely olyan magasságokig emelkedik, mint az önmagunk megismerése, s az eredetileg végsőkig tiszta lényünknek az Örökkévalósággal és Istennel való odaadó találkozása.
 
Dr. Tóth-Soma László


Forrás:

Dr. Tóth-Soma László: Bevezetés Patañjali Yoga-sūtrájába. Az első fejezet elemző fordítása. In: Tattva, XV. évfolyam, 1. szám, 2012. november, 17–30. old.

Megjegyzés: A könnyebb olvashatóság érdekében a forráscikk diakritikusan írt szanszkrit szavait a magyaros átírás szabályai szerint vettük át. 


[1] A szánkhja filozófia az anyagi lét és a transzcendentális létezés közötti különbségtételt tanítja nagy részletességgel, melynek elsődleges forrásai az upanisadok és a puránák, másodsorban pedig az e tanításokat rendszerező, Kapila nevű bölcs (Kb. az i. e. 2. és i. sz. 2. század között) Szánkhjaszútra című műve (ma már nem elérhető), valamint a 4–6. században Isvara Krisna által írt Szánkhjakáriká.